Az egyik japán férfi kollégámnak szokatlanul vastag testszőrzete volt. Teljes szakálla volt, ami a fiatal japán férfiakra nem jellemző, és a karja is nagyon szőrös volt, mivel a fűtött irodában gyakran feltűrte az ingujját. Egy magyar kollégám említette, hogy az illető valószínűleg ainu származású. Amikor udvariasan rákérdeztünk, szégyenlősen elismerte, hogy valóban voltak ainuak a felmenői között, de erről nem akart tovább beszélni. Ekkor jöttem rá, hogy Japánban nem tisztelik az ainu származást. Ez azért van, mert az ainuk egy olyan kisebbség, amelyet sokan nem tekintenek „igazi” japánnak.
Kik az ainuk?
Az ainuk Hokkaido szigetének északi részén élő etnikai kisebbség, akiket Japán eredeti őslakosainak tartanak. Nyelvükön az „ainu” egyszerűen azt jelenti, hogy „nép”. A japán kormány szerint jelenleg mintegy 25 000 ainu él Japánban, de a tényleges számuk akár 200 000 is lehet, mivel sokan a társadalmi kirekesztéstől való félelmükben eltitkolják származásukat. Őseik évszázadokon át halászatból és vadászatból éltek, hol visszavonultan, hol a japánokkal kényszerű együttműködésben. Társadalmi szinten integrációjuk csak a Meidzsi-restauráció után kezdődött. Az ainu nyelv egyedülálló, és különböző nyelvcsaládok hatásait tartalmazza, beleértve a kaukázusi, tibeti, orosz és japán elemeket. Az ainuk sokáig nem tudtak írni; történeteiket szóban adták tovább, később pedig a japánoktól átvették a rovásírást.
A Nagy Medve gyermekei
A japánokkal ellentétben, akik a naptól eredeztetik származásukat, az ainuk a Nagy Medvétől eredeztetik származásukat. Teremtéstörténeteikben azt mondják, hogy a medveisten Kim-un-kamuy (キムンカムイ) követi feleségét, Hashinaw-uk-kamuy-t (ハシナウ・ウｸ・カムイ), a vadászat istennőjét az emberi faluba. Az öreg medve ott meghal, de testét és lelkét az emberek nagyra értékelik. Hálából egy évvel később elküldi a fiát, hogy megvédje az ainu embereket. Sok ainu ezzel a mítosszal magyarázza jellegzetes megjelenését, mivel a férfiak hagyományosan nem borotválják a szakállukat, és sűrű arc- és testszőrzetük a kaukázusi-szibériai vonásokra emlékeztet. A nők is hosszúra növesztik a hajukat, és a tetoválások is elterjedtek. A lányok serdülőkorban kezdik tetováltatni az ajkukat, felnőttként pedig a szájtetoválások lenyűgözőek – akárcsak a fém fülbevalók (ninkari) és hímzett karkötők (tekunkani) viselése mindkét nemnél. Az ainuk vegyes etnikumú népcsoport, így nincs olyan, hogy „tiszta vér”. Tagjai között vannak kék szemű, szőke vagy vörös hajú, valamint finomabb japán arcvonásokkal rendelkező emberek is.
Egy elfeledett ősi kultúra Japán északi részén
Mint a legtöbb őslakos nép esetében, ma már csak néhányan maradtak, akik őrzik régi hagyományaikat. Ezeknek a hagyományőrzőknek köszönhetően nemcsak könyvekből, hanem első kézből is megismerhetjük az ainuk szokásait és kultúráját. A rezervátumokban található hagyományos falvakban (Kotan) a kunyhók nádból készültek, nincs kéményük, és egy ablakuk és két ajtójuk van a keleti oldalon. A kunyhó közepe szent hely, mivel itt található az otthoni tűzhely, a Kamuy Fuchival (カムイフチ), a tűzhely istennőjének szentélyével együtt. A falu vezetőjének kunyhója szolgál a fontos összejövetelek helyszínéül, mivel ez a legnagyobb az összes közül.
Az ainuk maguk szövik és hímzik ruháikat. Télen állatbőrbe öltöznek, mint az eszkimók. Hagyományos ruházatuk (maidari) egy köntösszerű ruhadarab, amely nagyon hasonlít a japán kimonóra. Hímzett fejpántot (matanpushi) régebben csak a férfiak viseltek, de később a nők körében is elterjedt. Az ünnepi ruházatuk (attush) mintái jelentősen eltérnek a hagyományos japán mintáktól. Az ainuk többnyire kanyargós, hullámszerű motívumokat használnak, amelyek a folyókhoz és a tengerhez kapcsolódnak, de szívesen ábrázolják a vadszőlő kanyargó indáit is. A négyzet alakú motívumok tibeti-mongol eredetűek. Még az ainuk által lakott területeken is régiónként eltérőek a minták. A hímzés hagyománya anyáról lányra száll. A mintáknak spirituális jelentősége is van, mivel úgy tartják, hogy bizonyos motívumok távol tartják a gonosz szellemeket a ruhadarab viselőjétől. A nők gyakran viselnek nagy gyöngyös nyakláncokat (tamasay) vagy fém medálokkal ellátott gyöngyös nyakláncokat (rectunpe).
A japánokkal ellentétben az ainuk sosem esznek húst nyersen. A zöldségek és a köles mellett különböző húsféléket (vadhús, szárított sózott hal, belsőségek stb.) fogyasztanak, amelyek a japán konyhában ritkábban fordulnak elő. Konyhájukra jellemző a vadvirágok és fűszernövények, valamint a fák gyümölcseinek (dió, makk) felhasználása. Sokféle levest fogyasztanak, de a szójaszósz, a miso és a cukor nem része a hagyományos ainu konyhának. Ezeket az összetevőket csak a modern időkben vették át, hasonlóan a rizshez, amely ma már a mindennapi étrendjük szerves részét képezi. Meglepő módon pálcikát csak a férfiak használnak, míg a nők általában fakanállal (parapasuy) esznek.
Sintóizmus vagy sámánizmus?
Bár az ainuk hagyományos vallása sok hasonlóságot mutat a japán animista sintóizmussal (sok sintó kami van közöttük, pl. Ebisu), szertartásaik inkább az uráli népek sámánizmusához hasonlítanak. Táncaik mindig szentek, és a totemállatok nagy tiszteletnek örvendenek. Legnagyobb ünnepüket természetesen a medveistennek szentelik, ahol a múltban gyakran áldoztak fel egy élő medvét, hogy elnyerjék a kamuy kegyét. Napjainkban legismertebb fesztiváljuk az Iomante tűzfesztivál, amely felkerült az UNESCO világörökségi listájára, és a turisták számára is nyitva áll. A szertartás egy ősi történetet mesél el az istenek és az emberek közötti kapcsolatról és a tűz jelentőségéről. A misztikus hangulatot a hagyományos szájhangszer (mukkuri) és a japán koto hangszerhez nagyon hasonló húros hangszer (tonkori) teremti meg. A közönségnek az az érzése támad, mintha egy igazi sámáni szertartáson vennének részt.
A mai örökség
Isabella Bird idejében még ritka volt, hogy egy európai meglátogassa az ainuk által lakott területet és megismerje kultúrájukat – ma már ez mindenki számára lehetséges. Mi több, az ainuknak sikerült úgy integrálniuk hagyományaikat a turizmusba, hogy azokat a mindennapi életükben is meg tudják őrizni. A látogatók megkóstolhatják a hagyományos ainu konyhát, megismerkedhetnek a szövéssel és a hímzéssel, és megtanulhatnak hangszeren játszani. A tűzfesztivál ma már modern színházakban is élvezhető. A kalandvágyók számára interaktív erdei sétát tartanak az Akan-tó partján a Kamuy Lumina misztikus kalandjáték segítségével.
Jeremy Roberts: Japán mitológia A-Z (2010)
https://twosecondstreet.com/2018/06/03/traditional-ainu-clothing/ (hagyományos ainu viseletek)
https://www.tofugu.com/japan/ainu-japan/
https://www.ainu-assn.or.jp/english/index.html
https://www.akanainu.jp/en/tr-dance
Seo versenyelőny online marketing-seo- tartalomgyártás (contentcobrand.com)
Kezdőlap – Omiyage World japán webáruház blogja (ilovejapan.hu)
